Bár még nem dőlt el, ki fogja játszani a NagyDöntőt, de jelenleg, a rájátszás felénél jelentős előnnyel áll a második helyen a Regnum csapata a Vikings mögött. Gyuris Zsolt (5-ös játékos) és Sándor Csaba (16-os játékos) tavaly már ott voltak a fináléban, idén is ezért dolgoznak. Őket kérdeztük a rájátszásnak ebben a rövid pihenő szakaszában az eddigi tapasztalataikról, a NagyDöntők hangulatáról, a csapat múltjáról.

Gyuris Zsolt, 5-ös: 2015-ben, még a Myrmidons csapatában, a 98-as oldalán játszottam NagyDöntőt, akkor sikerült nyernünk. Ezután, 2016-ban alapítottuk meg a Regnumot Csabával. Első évünkben ötödik helyen végeztünk, 2017-ben elcsíptük a bronzérmet. Tavaly pedig sikerült eljutni a NagyDöntőig. Az azért volt számomra nagyon izgalmas, mert újra egy döntőben szerepeltem a 98-assal, csak ezúttal a másik oldalon. Ők lettek a bajnokok, mi a második helyen végeztünk.

WSB: A jelen állás szerint úgy néz ki, idén újra döntősök lesztek – ezúttal azonban a Vikings csapata várja az ellenfelét a NagyDöntőbe.

Gyuris Zsolt, 5-ös: Igen, az igaz, hogy jelen állás szerint a másodikok vagyunk, és mindent meg is teszünk, hogy ott legyünk és meg is nyerjük, de úgy érzem, ez még nem lefutott történet. A rájátszás félidejénél járunk, ilyenkor még nem lehet biztosra venni semmit. Azt mondhatjuk, hogy eddig jól szerepeltünk. Helyenként borzasztó szoros meccseken vagyunk túl, de egyelőre nyugodtabban fordulhatunk a rájátszás utolsó négy fordulójára, mint a Knights vagy a Myrmidons csapata.

WSB: Miben más a NagyDöntő, mint bármilyen más tétmeccs?

Gyuris Zsolt, 5-ös: A lebonyolítás mindenképp különbség és különlegesség: több meccs van egymás után ugyanazzal a csapattal, szinte pihenés nélkül. A két döntőbe jutott csapat biztos, hogy a legmagasabb színvonalat hozza abban az évben. A döntő hangulata, a játék színvonala és természetesen a tétje kiemeli a többi mérkőzés közül. A hangulat, ami ilyenkor kialakul a medence körül, az pedig kétségkívül egyedülálló.

Sándor Csaba, 16-os: Én tavaly játszottam először NagyDöntőt, előtte nézőként követtem, és mondhatom, hogy onnan is óriási élmény. A látványos megmozdulások és izgalmas fordulatok miatt nagyon élvezetes, szeretem nézni ezeket a küzdelmeket. Szóval kívülről is nagy élmény, igazi döntő-hangulat van ilyenkor, meg persze belülről is sokkal izgalmasabb, mint bármilyen más meccs.

WSB: Mi a véleményetek a másodosztályú csapatokról?

Gyuris Zsolt, 5-ös: Úgy látom, hogy a másodosztály is sokat fejlődött, több csapat játéka kifejezetten tetszik. A Latherlads csapatát kiemelném, ők változatos játékkal jöttek fel az élre, a személyes kedvenceim. A Buccaneers, a Myrmidons WSB Unit egyik másodosztályú csapata szintén nagyon szépen játszik, nem is meglepő, hogy ott vannak az élbolyban – jelenleg éppen harmadikok. A Toreadors, bár a tavalyi első osztályban mutatott szintjükhöz képest elmaradnak, így is a második helyen állnak, valahol várható volt, hogy ott lesznek az élen. De ott van például a jelenleg tizedik helyen álló Explorers is, náluk a munkát látom, azt gondolom, nagyon sokat fejlődtek a tavalyi játékukhoz képest és meccsről meccsre javul a teljesítményük, mára már meghatározó középmezőnyös csapat. Akár még meglepetést is okozhatnak egy jól elcsípett utolsó fordulóval. Összefoglalva, erős mezőny gyűlt össze, sok a ki-ki meccs, szoros a küzdelem a feljutásért, keményen megdolgoznak a csapatok a pontokért, helyenként igazán szép és izgalmas küzdelmeket látni – ami pedig a sportág jövője szempontjából nagyon nagy öröm.

Sándor Csaba, 16-os: Mindent összevetve azt mondhatom, hogy a másodosztályban is egy nagyon jó társaság jött össze. A saját másodosztályú klubcsapatunk a Regnum Squires most épp az ötödik helyen állnak. Sokat készültünk együtt, közösen edzettünk, beszélünk a taktikáról és tanulunk a tapasztalatokból, és a közös munkának látszik is a hatása. Azt látom, hogy fordulóról fordulóra fejlődnek, javul a játékuk, ügyesek. Közel állnak hozzánk, mint az összes klubcsapatunk. Augusztusban még velük is fogunk találkozni a medencében, a 2×12-es küzdelemben. A NagyDöntő után, augusztus 19-én rendezi a Szövetség a már hagyományos mérkőzést, ahol az első és másodosztályú játékosokból álló két csapat küzd majd meg egymással két medencében, tizenkét órán keresztül. Ez mindig nagy élmény minden résztvevőnek – és kihívásnak sem utolsó.